Anna Karenina - Anna megaláztatása


Mindenki:
Nézd csak, szavamra, ő az!
Ehhez kell aztán... Igen, ez ő!
Jasvin:
Képes rá, mint aki most is...
Betsy:
Cinikus nő, akár a kő,
az ilyennek lelke sincs!
Mindenki:
Botrány! Ide is eljött!
Betsy:
Gyalázat kérem ön mellett ülni!
Elmegy, vagy távozom én!
Mindenki:
Szégyen ez a ...
Ahogyan él, nincs hely itt, nincs!
Anna
Tudtam, itt van, utolért,
undor, iszonyat és szégyen tölt el,
végem, ennyit érek hát,
nincs már becsületem,
gyalázat ülni mellettem!
Nem szólt, mindent hallott bár,
nem szólt, jobb, ha nincs botrány.
Már nem szeret! Jaj, mit tegyek?
Hogy éljek így?
Vronszkij:
Anna, kérlek, én megmondtam előre - baj lesz!
Hagyjuk rá! Felejtsd el! Ostoba vénség!
Lásd be, a nyilvános szerepléssel várnod kell még!
Anna:
Látom, hogy szégyellsz!
Miattad van minden!
Te vagy, ki idáig juttattál!
Hogy is tűrnéd, ha szeretnél,
hogy bárki így támadjon rám!
Eltűrted, hogy suttogják.
züllött nő, igen, azt mondták!
És te szótlanul ülsz!
Hozzám már semmi se fűz!
Ó, az a tűz elmúlt, eltűnt,
szégyellsz már!
Nem számít, mi énrám vár!
Vronszkij:
Anna, én nem változtam, mért e vád?
nincs más, mint menni tovább,
bárhogy bánt, rád így hulljon a sár...
Mennyire fáj... Anna, én most is...
Nézz ide rám! Látsz-e változást?
Anyám majd segít, ha melletted áll,
nem bánthat senki már! Benn bízz!
Ha majd hív... Tudod, ő csupa szív.
Anna:
Nem, Vronszkij, nem!
Anyád ugyanúgy megvet, ahogyan ők!
Tudom jól, mit mond rám!...

letöltés